Cipő kötési technikák gyerekeknek: Miért fontos megtanítani a gyerekeknek a cipő kötést? Hogyan vegyük rá a gyereket a cipő megkötésére? Kétféle egyszerű módszert is mutatunk, amit a gyerekek könnyen és játszva sajátíthatnak el. Ha egy pillantást vetünk a cipőboltok polcainak kínálatára, akkor gyorsan feltűnik, hogy a 40-es cipőméretig alig találunk kötős cipőt, jobbára a tépőzáras lábbelikből akad bővebb választék. És az is köztudott, hogy egyre kevesebb gyerek tanul meg manapság cipőt kötni, amit a holland AVG felmerése csak megerősít.

2200 európai kisgyerekes édesanyát kérdeztek meg, akik 2 és 5 év közötti gyereket nevelnek. Az anyukákat a gyerekek finomotorikájáról és számítógépes ismereteiről kérdezték. Az eredmény: okostelefont kezelni a gyerekek 19 százaléka tudott; minden negyedik gyerek tisztában volt azzal, hogyan kell egy böngészőt megnyitni; úszni és kerékpározni minden ötödik gyerek tudott. A cipőfűző megkötésére pedig mindössze 10 százalékuk volt képes.

Cipő kötés - meg kell egyáltalán tanítani a gyerekeknek?

Nem. Ha a szülő nem szeretné, hogy a gumicsizmán, szandálon és tépőzáras cipőn kívül más lábbelit is viseljen a gyerek, akkor természetesen nem. De tudnunk kell, hogy sok gyerek szeretné megtanulni a cipőkötést, mert örömét leli abban, hogy már ezt is ügyesen megcsinálja egymaga.

A jobb óvodákban az óvó nénik megtanítják a gyerekeket a cipő kötésére. Annak viszont már kevésbé van értelme, ha minden gyereknek kötelezően előírják a pedagógusok a kötős cipő viselését csak azért, "mert legalább azzal is gyakorolnak".

A 6 éves Max anyukája a saját esetükről így számolt be: "Végigrohantam a város összes cipőboltján, de még véletlenül sem találtam fűzős cipőt 34-es méretben. Aztán a fiam lusta volt cipőt kötögetni. Hogy segítsek rajta, én kötöttem be helyette a cipőjét két egyszerű hurokkal. Végül jobb megoldást találtunk. Max egyik segítőkész csoporttársnője vette kezébe az ügyet: azóta ő köti meg a kisfiam cipőjét közvetlenül torna előtt."

A gyerekek büszkék a saját ügyességükre

Csak kevés gyereknek jut eszébe magától, hogy megkérje szüleit: "tanítsatok meg cipőt kötni". A gyerek ugyanis akkor szeretnék ezt az érdekesnek és izgalmasnak tűnő tevékenységet megtanulni, ha maga is látja, ahogy reggelente a szülei készülődnek, és munkába indulás előtt maguk is megkötik saját cipőjüket. És valóban, pár apró trükkel könnyen rá is lehet őket venni a cipőkötésre, amihez sokat kell gyakorolni. Akkor lesz a képességből készség, ha a mozdulatok már rutinosan, maguktól és gondolkodás nélkül mennek. Pont ugyanúgy működik, mint a felnőttek esetében.

Amikor a gyerek először köti meg a cipőjét teljesen magától, akkor arra végtelenül büszke lesz, és onnantól már más barátoknak is segít, mint Maxnak a csoporttársnője.

Cipő kötés sablon papírból - ezzel kezdjétek a gyakorlást

Egy óvodás korú gyerek már rendelkezik annyi kézügyességgel, ami a cipőkötéshez szükséges. Vannak gyerekek, akik egészen gyorsan elsajátítják a nehéznek tűnő kézmozdulatokat, míg másoknak lassabban megy. Kinek a vicces mondókák, kinek pedig a színes cipőfűzők segítenek. A szülőnek kell ráéreznie arra, hogy a saját gyerekét mivel tudja motiválni.

Elsőként talán egy cipőfűző/ cipő kötés kartonsablonon érdemes gyakorolni, ami előre be van fűzve.

Jó megoldás lehet, ha a bal és jobb oldali fűző más-más színű, tehát egyből kettő színű cipőfűzőt használunk a gyakorláshoz. Ha ilyen nincs kéznél, akkor színes filctollal jelöljük meg a fehér cipőfűző jobb-bal párját - a gyerek ezáltal könnyen be tudják azonosítani az oldalakat, és az áttekintés is egyszerűbbé teszi.


Kép forrása: Pinterset

Csomózással indítsunk

Legelőször csak a csomókötés gyakoroljuk. Egy csomó egy cipőfűzőn is jó móka egy darabig, de minél hamarabb rátérhetünk a két cipőfőzőről indított csomóra. A kis kezeknek ezeket a vékony cipőfűzőket megtartani nem mindig könnyű, ezért ha a gyereket dühíti a cipőkötés, vagy kínlódik vele, akkor azt egy ideig semmiképpen ne erőltessük.

Legközelebb, amikor újrapróbálkozunk, akkor nagy könnyű, színes sálakat használjunk ugyanennek a gyakorlására. Az is elég komplex feladat, hogy a két kéznek egyszerre kell dolgoznia (a két agyféltekének össze kell hangolódnia, ugyanis a jobb-bal agyfélteke együttműködéséhez megfelelően érett idegrendszer szükséges).

A kész sablonunkat elsőként mi, felnőttek próbáljuk ki, nyugodtan, mielőtt még bármit is mondanánk a gyereknek. Figyeljük meg mozdulatainkat: melyik kéz mit is csinál? Az első próba után könnyebben el tudjuk magyarázni a gyereknek, hogy mi mi után következik, hogyan kötődik meg az a huncut hurok.
A főpróba után ültessük magunk mellé a gyereket, és ne szemből mutassuk a cipőkötést, mert a tükörhatás még inkább megnehezíti számára az utánzást.



Kép forrása: Team Hilfreich

Egérfül és lombos fa - kétféle módszer is létezik a cipő kötésére

Talán nem mindenkinek egyértelmű, de cipőt kötni kétféle különböző technikával is lehet.

Egérfül technika
Az egyik az egérfül: a bal oldali fűzőből készítünk egy egérfület - ez a bal kezecskében marad. A jobboldali fűzőből készítünk egy másik egérfület - ez pedig a jobb kezecskében marad. Ha kész, akkor a kettőt egyesítjük (mutasd a gyereknek a keresztbehurkolást). Arra ügyeljünk mindössze, hogy ne legyenek zavaróan nagyon az "egérfülek".



Miközben kötődik a két egérfülecske ezt mondogassuk hozzá:

"Köss egy csomót, jó erőset,
Csinálj egy nagy egérfület,
Rátekered, átbújtatod,
A kis fülét meghúzhatod.
Cin-cin-cin"

"Egérfület készítek,
Farkincát is biggyesztek,
Alul a kis üregen,
Átszalad az egerem.
Cin-cin-Cin"

Lombos fa technika
A másik technika a nagyobb, illetve ügyesebb gyerekeknél működik jobbára (sok felnőtt is ezt használja).

Szintén alapkötéssel indítanunk, amire ráülhetnek a masnik. A bal oldali fűzőből egy hurkot kanyarintunk, majd a bal hüvelykujjunkkal és a bal mutatóujjunkkal bal kézben megtartjuk - ez úgy néz ki, mint egy "lombkoronás fa".

Ezt követően a másik cipőfűzőt feltekerjük a "fán", azaz a bal hüvelyujj és mutatóujj felett - "a kígyó tekeredik fel a fára".
Aztán a jobb oldali cipőfűzű végből újabb hurkot készítünk, amit a bal hüvelykujjunk alatt áttolunk - "a kígyó bebújik a barlangba".
A végén mindkét hurkot erősebben meghúzzuk.

Ide ezt a mondókát mondhatjuk:

"Lombos fára felmásztunk,
Kígyót láttunk, ráfáztunk.
Bekúszott a barlangba.
Szaladtunk mi kacagva."

Amint sikerül a gyereknek egyedül bekötnie a cipőjét, ne felejtsük el őt nagyon megjutalmazni az elért sikerért, illetve azért, mert a kudarcok ellenére újra és újra próbálkozott, és nem adta fel.

Forrás: Külföld / Liliput Lounge