Nagyszülőnek lenni az egyik legszebb és legszeretettelibb érzés, ami valaha is volt az életedben, de vannak kihívásai is. Csakúgy, mint a szülővé válásra, úgy a nagyszülőségre sem lehet felkészülni, és bizony vannak olyan hozományai, amiken te magad is csodálkozhatsz. Nagyszülőnek lenni az egyik legszebb és legszeretettelibb érzés, ami valaha is volt az életedben, de vannak kihívásai is. Csakúgy, mint a szülővé válásra, úgy a nagyszülőségre sem lehet felkészülni, és bizony vannak olyan hozományai, amiken te magad is csodálkozhatsz.

Most 8 pontba szedte össze egy amerikai nagymama a szerinte legfontosabb változásokat, persze némi iróniával fűszerezve. Ahogy az írásából kiderül, a nagymamaság univerzális érzés, függetlenül attól, ki melyik országban született.

1. Egy unoka születésével a személyiséged meg fog változni
Ismét sebezhetővé válsz - az unokád a legújabb szerelmed, és ez az érzés teljesen az uralmában tart. Azt mondják, szülőként nem lehetsz boldogabb, mint a legboldogtalanabb gyermeked és ez igaz az unokákra is. A szíved egészen meglágyul, és érzékenyebben reagálsz mindenre. Többet sírsz a filmeken. És persze aggódsz az unokád biztonsága miatt. Képes vagy felhívni a lányod vagy a menyed hajnali 3-kor, hogy csak úgy mellékesen megkérdezd, egészen biztosan lélegzik még a kis szemed fénye? Addig jársz a család nyakára, amíg minden kérdésedre megnyugtató választ nem kapsz.

2. Az unokád mellett úgy fogod érezni magad, mintha te lennél az anyukája, és nehéz elfogadnod, hogy nem vagy az
A lányod fogja felvenni a síró babát, akkor is, ha te állsz éppen az ágya mellett. Olyan, mintha kaptál volna egy értékes, pótolhatatlan ajándékot, de mégis valaki más örülhet neki, és hordozhatja kedvére. A lányodnak vagy a menyednek szüksége lesz rád, ez csak rajtad múlik, de lehetőleg óvatosan adj neki tanácsot a gyerekneveléssel kapcsolatban, nehogy felbosszantsd a legszelídebb javaslatoddal is. És azon pedig ne bántódj meg, hogy az unokád anyukája még csak nem is akarja használni azt a bölcsőt, ami annak idején még az övé volt, és te gondosan megőrizted a pincében, mondván, jól jön az még az unokádnak.
 
3. Az unokádat nem kell szórakoztatnod
Hagyd a szüleiket aggódni az osztályzatok, a fuvolaleckék és a múzeumi kirándulások miatt. Neked éppen a köztes pillanatok számítanak. Nem kell állandóan különleges programokon törnöd az agyad: ha elmegy veled a bankba, bevásárolni, vagy segít a kerítésfestésben, az is remek móka az unokád számára. Én még mindig élénken emlékszem vissza arra, amikor az unokáim besegítettek a festésben, miközben a legszebb ünnepi ruhájukat viselték, vagy amikor hármasban megtanultuk a Macarena-táncot a YouTube-ról.

4. Az unokád mellett azon kapod magad, hogy egy borzalmas kis hazudozóvá válsz
Úgy fogsz füllenteni a szülőknek, mint a vízfolyás.
"Saaaajnos nem indul az autóm. A gyerekeknek itt kell maradniuk estére.”
”Persze, csak egy fél órácskát hagytam, hogy iPodozzon vacsora előtt.”
”Nem, én soha nem olvastam Harry Pottert a gyerekeknek, miután azt mondtad, nem szabad.”
Persze azt kívánod, bárcsak ne kellene hazudnod. Ugyanakkor annyira jó buli Harry Pottert olvasni nekik.

5. Az unokád mellett döbbensz rá, mennyire hiányzik a saját nagymamád
Röviddel azután, hogy az első unokám megszületett, találtam egy fekete-fehér fényképet a másik nagymamámról, Vera Monnierről. Magas volt, a haját kontyban fogta össze, és úgy nézett ki a képen, mint egy rideg német asszony - ami szöges ellentétben állt édesapám elbeszéléseivel, aki Verát temperamentumos, csinos, okos nőnek festette le.
Vera volt apám édesanyja, akivel soha nem találkoztam. Túl fiatalon halt meg, 27 éves korában. Ez volt az első alkalom, hogy ahogy bámultam a képet, azt éreztem, valami megmozdult bennem. Ez az én nagymamám. Ő és én ugyanúgy kapcsolódunk egymáshoz, mint az unokám és én. Csak sajnos már soha nem is fogom tudni, miként nézett ki színesen, élettel telve, a maga valójában.

6. Minden terved és programod elhalványul amellett, ha az unokáddal lehetsz
Séta a tengerparton a holdfényben? A homok hideg, meg nem is látod, hogy mire lépsz rá… jaj, az egy rák volt?
Megtanulni olaszul? Ahh, túl van értékelve. Eleve el kéne repülnöd vagy 8000 kilométerre, hogy találj valakit, aki jól beszél olaszul - meg persze, ha találsz is, az az olasz személy bizonyára inkább az angoltudását szeretné veled fényesítgetni, semmint hogy az anyanyelvén beszéljen.
Élvezni a természetet? Áá, túl sok a zöld. Meg különben is, alig van térerő, és WC sincs.
Szóval nincs gond, akármikor ráérek, hogy elvigyem egy kicsit az unokámat!

7. Az unoka egy varázslatosabb, lassabb jelent hoz el számodra
Az unokád a jövőbe enged bepillantást, éppen amikor sok korodbéli barátod már csak a múlton tud merengeni. Ráadásul az unoka visszavisz a gyermekkorba - az övébe, a szüleibe és még a sajátodéba is: háromszor nyersz bebocsájtást csodaországba.
Azzal, hogy unokád van, lelassul az élet és ismét friss szemmel nézed a hétköznapi dolgokat. Újra felfedezed, milyen szép a világ, amikor egy lombos erdőn keresztül sétáltok, rácsodálkozol az ebéd után elmajszolt banán édes ízére, és csillogó szemmel keresed te is a négylevelű lóheréket a réten.

8. Az unoka születésével ismét nagy szükség lesz rád
Ebben a rohanó világban egy gyakorlott és mobilis nagymama után nagy a kereslet. Nagyi lesz a sztár! (Azt hiszem, van is olyan weboldal, ahol nagymamát lehet bérelni egy napra.) Emlékszem, egy nap elbeszélgettem az unokám balettórája végén egy fiatal anyukával, és megemlítettem neki, hogy mindig én viszem az unokámat a különórára. Ő csak sóvárogva nézett rám és megjegyezte: "Bárcsak az én anyám is így segítene. De ő még dolgozik, bár azt hiszem, ha nem dolgozna, akkor sem nagyon érdekelné”.

Forrás: a grandparents.com cikke nyomán