A legcsodásabb emlékek gyakran a gyermekkori emlékképek, különösen, ha a szeretett nagyszülőkhöz kötődnek. Mik azok az értékek, melyeket továbbvihetünk önmagunkban, és továbbadhatunk az utánunk jövőknek? Vendégírónk osztotta meg velünk nagyszüleivel kapcsolatos, szívmelengető visszaemlékezését.
"Ha nagyszüleimre gondolok, az jut eszembe először, hogy az értékek, amiket tőlük kaptam, a legszebb emlékeim is egyben!
Egészen más kapcsolat a természettel
A vidék nem valami misztikus táj volt számukra, ahová néhanapján kirándulni indul az ember, hanem maga az élet, a mindennapok színtere, számukra jól ismert, természetes élettér, melynek minden szegletét belakták és értették. Tudták, mikor mi érik, mi terem vagy virágzik, mit hol találunk és mikor szedhetjük le. Hol vannak a gyógynövények, gombák, melyik madár énekel és hol van a fészkük. Ismerték az álltok és a gyümölcsfák gondozását egyaránt – és ismerték a módját, hogyan használják fel alázattal egy-egy növény vagy állat minden porcikáját anélkül, hogy az kárba veszne.
Elfogadás, hűség és kitartás
Azt láttam nagyszüleimen, hogy a háborúk és a gazdaságilag nehéz időszakok bizony kemény, mégis rugalmas emberekké tették őket. Kitartásban kemények voltak, családjukhoz a végzetig hűek, azonban alkalmazkodásban rugalmasak, ami, mint tudjuk, az életben maradáshoz talán a legszükségesebb. Bármilyen nehéz idők is jártak épp, megtanulták elfogadni azt, ami jött, továbblépni, és tenni, amit kellett...a legkevesebb panasz mellett.
A harag sosem volt tartós, mert a család fontosabb volt annál. Nagyszüleim még 90 felett is minden délután egymás mellé ültek a padon, és békés csendben szemlélték napi munkájuk eredményét, vagy épp a "kis családot"...
Takarékosság és szorgalom - a kétkezi munka értéke
Főzéskor, vagy bármilyen munka során semmit nem dobtak ki, mindennek megvolt a későbbi haszna vagy helye. A zöldségek, gyümölcsök feldolgozásakor, vagy a húsok elkészítésekor szó szerint minden részt fel tudtak használni, így alázattal és tisztelettel éltek a természet erőforrásaiból.
Nem volt sok holmijuk, mégis mindenük megvolt, és ami csodálatos, hogy sosem voltak elégedetlenek! Nem költekeztek, mert nem voltak gazdagok, de mindenre futotta, ami lényeges volt.
Nagyapám maga készítette a kerti és egyéb szerszámokat, és néha mi is segíthettünk neki. Emlékszem, mindig csendben dolgoztunk (papa mindig komolyan vette a feladatokat), de a végén örömtől sugározva ránk pillantott; a tekintetét - és a közös munka örömét - sosem felejtem el...
Család és hagyományok
Amire igazán élénken emlékszem, az a derűs és haragtól mentes légkör és kapcsolati háló, amit nagyszüleim fenntartottak. A családunkkal fontos hagyomány volt születésnapokon a nagy asztal köré ülni, és együtt ünnepelni. Nagyszüleim ültek az asztalfőn, mi pedig anyukámmal együtt segítettünk a nagyinak sürögni-forogni: behozni a tálakat, kivinni a tányérokat.
Nagymama egyszerűen nem tudott szerény menüt készíteni, ha a családról volt szó: mindig háromféle hús és köret került az asztalra, a savanyúságokról, desszertről nem beszélve… Sokat beszélgettünk, nevettünk; ilyenkor mindig csodás energiák és rengeteg szeretet honolt a házukban. Ezek a legszebb emlékeim!
Tisztelet
De nagymamáék mindenki mással is kedvesen és tisztelettel beszéltek: akár távoli rokon, akár a postás jött, vagy a szomszéd sétált el a kapu előtt, kéretlen tanácsokat és ítélkező megjegyzéseket sosem hallottam, kizárólag tapintatos, kedves párbeszédet. Utólag, a négy fal között sem beszéltek ki soha senkit: mindenkit emberszámba vettek, akárkiről is volt szó, és nem vájkáltak egymás életében, csak a sajátjukat építették. Mindeközben akinek csak szüksége volt a segítségükre, számíthatott rájuk, akár egy kis csőszerelésről, akár csak egy tál gyümölcsről vagy kertészeti tanácsokról volt szó.
Nem véletlen, hogy a környéken mindenki szerette őket, én pedig büszkén, hálával, és egy örökké tompa hiányérzettel a szívemben gondolok Rájuk ma is..."
16 csodás útravaló, amit nagyszüleimtől tanultam - az egész életemre hatással vannak
Szerző: Nagyszülők Lapja
Fotó: Freepik
